Platthy József

Ny. huszár ezredes, lovaglótanár, mesteredző Karancskeszi. 1900. december 17. + Budapest, 1990. december 22.

Sokan meglepődnek a Platthy fózsef név hallatán, hiszen viselője még az elsővilágháború idejéből, a pécsi hadapródiskolából hozta magával a Platthy Zsiga becézést, amelyből később, a mindenki által tisztelt Platthy Zsiga bácsi lett. A megszólítás változott némileg, a viselője azonban nem: maradt az egyre fehérebb hajú, magát nehezen kifejező, vékony, kissé félszegen mozgó; kisfiús alkatú lovas, aki csak a ló hátán érezte magát jól és biztonságban, itt tudott igazán koncentrálni, ekkor tűnt fel keménysége, ereje és határozott akarata. Zsigáról, Zsiga bácsiról, szórakozottságáról több adoma, történet járta, amelyek mindegyikében a személye iránti szeretet nyilvánult meg.

Platthy József a középiskolás éveit Losoncon és Salgótarjánban, majd 1915-1919 között a pécsi és a nagyváradi katonai főreálgimnáziumban töltötte. Az érettségi letétele után a hároméves Ludovika Akadémiát végezte el, tisztté avatását követően pedig Tolnára, majd Sopronba helyezték csapatszolgálatra. A hat hónapos equitáción 1924-1925-ben Komáromban vett részt. Az equitáción, valamint a lovas versenyeken elért jó eredményei alapján vezényelték 1927. szeptember í-től 1929 augusztusig tartó kétéves lovaglótanári tanfolyamra a Ferenc József Laktanyában működő Lovaglótanárképzőbe(PIK-be).

A Lovaglótanárképző elvégzése után, 1929. szeptemberétől kezdve,előbb a Ferenc József Laktanyában, majd 1930-tól Örkénytáborban az olimpiai osztály lovasa lett, s csak a háború kitörése után, 1942-ben vezényelték újból csapatszolgálatra, és 1942 nyarától 1943 elejéig egy önálló lovasszázaddal hadtáp területen teljesített szolgálatot a keleti fronton.

1945. augusztus l-jén léptették elő alezredesnek, és a háború végéig a lovas pótkeret osztályparancsnoka volt. 1944. október 15-én a Budapesten, az Andrássy Laktanyában tartózkodott, ahol egységével (néhány tucat pótkeretállományba tartozó tartalékos huszár) fegyverrel vették fel a harcot a nyilasokkal. 1945 koratavaszán a pótkerettel Dunántúlra, Szilsárkányba vezényelték (lókiképző és felállító alakulat parancsnoka), majd a front elől nyugatra vonultak vissza, s 1945. május 10-től 1946. szeptember 18-ig angol hadifogságba került.

Hazaérkezése után szolgálatra jelentkezett, de csak rendelkezési állományba helyezték. Ekkor szülőfalujába, Karancskeszibe ment testvéreihez, ahol a családja földjén dolgozott 1948-ig. A honvédség 1948. március l-jén nyugállományba helyezte és számára 50%-os nyugdíjat állapítottak meg. 1994. június 9-én posztumusz léptették elő ezredessé.

 

Platthy József egész élete, kilenc évtized, a lovakhoz kötődött. Gyermekkorában a falusi környezet adta a lovak közelségét, majd a katonai pálya tette lehetővé, hogy a gyerekkori vonzódás szakmai hivatást, elkötelezettséget jelentsen életében. Az I. világháború utáni lovasmérkőzésekről (1920-ban rendezték az elsőt) kevés adatunk van, így nem tudjuk, hogy a Ludovikán 1922-ben végzett Platthy Józsefnek mikor volt az első versenye. Mivel a ludovikás növendékek nem indultak nyilvános lovasmérkőzéseken (a záróünnepségen Platthy József mint csikós lovagolt), valószínű, hogy 1923-ban kezdte el sportbéli szereplését. Régi programfüzet tanúsága szerint 1924-ben, az országos mérkőzéseken, Apacs nevű lovával 1,20 és 1,50 m magas, tehát nem kezdő számokban indult már, s visszaemlékezésében említi, hogy 1924-ben indult a luzerni nemzetközi mérkőzésen is. Ettől kezdve állandó résztvevője a lovasmérkőzéseknek, noha ezekben az években nem szerepel a neve a legeredményesebb lovasok között.

Tudását elismerve került 1929-ben - a Lovaglótanárképző elvégzése után - az olimpiai osztályba. Platthy József lovait általában a Lovaglótanárképző Szent György istállójától kapta, innen került hozzá pl. Gergely vitéz, amellyel a beriini olimpiára készült, majd Kalandor és Sellő. Az olimpia előtt (1936 áprilisában) Gergely vitéz elpusztult, és ezért Gyergyóval lovasították, azonban a berlini olimpián Sellőt lovagolta.

Utolsó lova, amely a világháború kitörése idején került hozzá, Románc volt, amelyet különösen tehetségesnek tartott.

Mint egykori Örkényi lovas, Platthy is közeli kapcsolatba került a galoppversenyzéssel,s az itt szerzett tudása tette alkalmassá, hogy 1948-ban és 1949-ben, a lóversenyzés államosításáig galoppidomárként dolgozzék a versenypályán.

Az elkövetkező három évben, 1950 elejetői, 1952 végéig Platthy József távol került alótól. Mint önéletrajzában írta, 1950-ben lakatosinas volt félévig, majd a Redőnygyárban szerelőként dolgozott. 1953. január í-től azonban az Állattenyésztési Kutató Intézet bőszénfai ménesében lett edző. Somogy megyei működésének első jele, hogy 1953 nyarán már lovasmérkőzést rendezett Kaposváron. Bőszénfán dolgozott 1957. január 31-ig, a következő napon, február í-től pedig a kisbéri ménes edzője lett, ahol a pardubitzi akadályversenyekre készített fel lovakat, és amatőr lovasokat. A Kisbéren töltött években, immáron hatvan éven felül is rendszeresen indult a területi lovasmérkőzéseken, sőt területi bajnok is volt 1962-ben. 1957-58-ban a tartalékos és a nyugállományban levő volt katonatisztek legnagyobb részét minden indok nélkül, mint megbízhatatlan személyeket, lefokozták. A bőszénfai és a kisbéri ménes vezetői azonban Platthy József emberi és szakmai érdemeit olyan pozitívan értékelték, hogy alezredesi rangját meghagyták.

Platthy József volt a két háború közötti időszak egyik legeredményesebb magyar lovasa. Több mint száz belföldi és 17 nemzetközi mérkőzésen nyert első díjat. Nyolc alkalommal volt a díjugratás magyar bajnoka. A legkiemelkedőbb teljesítménye a berlini olimpia bronzérme. Igazi versenyzői alkat volt. Mennél nagyobb felelősség hárult rá, annál jobban tudott koncentrálni, annál határozottabban lovagolt. Ez hozta, hogy a legnagyobb teljesítményeit az összevetésekben nyújtotta, egyedülálló gyors iramú lovaglásokkal, lovának biztos rendezésével, bravúros fordulataival a mérkőzés legizgalmasabb, legérdekesebb perceit teremtette meg.

...